Érettségizgetünk

[/youtube]

De már egy magyarral kevesebb(: Agyban meg amúgy is péntekre edzek meg a  poór péter is

?!

megkezdte az aggódást…

Ha Isten ráállna az LSD-re,látná az embereket?

Az alkohol öl, butít és savakkal aldehideket képez.

Ha nem tudod hová tartasz, bármelyik út odavezet.

Csak az elme számít, a többi az szivárvány.

V é g r e .

Anyukám mutatta(:

Akárhova

Töredelmesen bevallom, hogy a hétköznapjaim iszonyatosan unalmasak. Nem, mintha nem lenne elég dolgom, így egy hónappal a gyomorszorító érettségi előtt, de az igazság az, hogy nem is annyira rémes belegondolni. Vagyis nincs bennem a kellő drukk. Ha lenne, akkor nem facebook-on etetném a teknősömet.
Mostanában teljesen elvagyok varázsolva. Persze, ez megszokott nálam, de most úgy tényleg és meg se próbálok aranyosnak mutatkozni. Ez nem azt jelenti, hogy beszólongatok vagy akármi(: (épp ma egy rövid beszélgetés alkalmával szóba jött, hogy a tesi tanár is megmondta, hogy agresszívabbnak kellene lennem, de ez nagy szürreális lenne.) „hő?”

A hévégén azt vettem észre magamon, hogy egy fikarcnyit sem vagyok jobb, mint azok akiket olyan lelkesen bunkóztam. Vagyis egyszerűen nem volt kedvem megszólalni és nem tettem. Még a látjuk, hogy álmos vagy dolognál sem kezdtem el mentegetőzni. Tényleg álmos voltam. És tényleg majdhogynem miattam ment el kilenc ember…A szombat nehéz volt. Korán kelés nyűglődés a kocsiban. „megfogomölni” életérzés. De végülis egyben megérkeztünk a nagyvárosba, ami egyre ismerősebb. A szombatban a babafürdőzést élveztem a legjobban.

Ilyen is kell. Sexi képek úszósapkában Zoéval a kézben. Az este megint túl hosszú volt számomra. De nem írogatok róla.

Vasárnap dél körül indulás haza. Valami rémes volt, hogy otthon hagytam a fülesem és végig kellett hallgatnom a sok hülyeséget. Bár elaludtam egy idő után, de így is nagyon lefáradtam.

Anima Sound System: Vigyél el

Itt a tavasz

Tags: Add new tag

felnőttek ők.

.

kár, hogy hajlamos vagyok meseként gondolni az életre. Így a jó dolgok is le tudnak hangolni.

Egy bensőséges beszélgetés a párhuzamos univerzumba

(Nagy csönd, gyaloglás hazafele)

…

X: Tudod, néha azon gondolkozom, hogy éjjel kiengedhetnék az oroszlánokat és a vadászokat a városba. Reggelre nem lenne gond a kóbor macskákkal meg kutyákkal, a csövesekkel se. A vadászok pedig űzhetnék a hobbijukat.

Y: De honnan jönnek az oroszlánok?

X: Lehetnek tigrisek is. Akármilyen vadállat.

Y: És miért kellenek egyáltalán? Ennyi erővel a vadászok is megölhetik a kóbor állatokat meg a csöveseket.

X: Az emberölés lenne. Bár a tigrisek félelmetesek. Mert, mi lenne, ha meg tanulnának mászni a falon például? Be kellene rácsozni az összes ablakot. A vadászok meg helikopterrel támadnák meg őket… A zombiktól is tartok.

Y: Attól én is

X: Mi van ha jön egy vírus és mindenki zombi lesz. Kellene egy pánikszoba. Veszem a konzerveket már. Az atomrobbanástól is tartok. Z mindig furán néz rám, hogy mennyi konzervet veszek, de jó hogyha van. Bár kíváncsi vagyok, hogyha atomrobbanás lesz, hogy fogjuk megoldani az életben maradásunkat.

Y: Majd megcsináljátok az úgy generációt.

X: Azon is szoktam gondolkozni, hogyha megpróbálnák ellopni az aranyaim, berejteném a gyerek pelekánjába. Néha szoktam gyakorolni. De attól is félek, hogy mi van ha sötétbe tolom a babakocsit és megtámad egy tigris. Mindig magamnál kell tartanom egy kengurut, hogy gyorsan belerakjam a gyereket és fel tudjunk mászni egy póznára.

Y: Még jó, hogy sötétedés előtt hazaérünk.

X: Igen, de azért sietnünk kell.